Janászek Károly, a „Futottak még” busócsoport tagja örömmel fogadta el az iskola meghívását. Feleségével, a tamási származású Balázs Katalinnal nagy lelkesedéssel gyűjtötték maguk köré Mohács busóit, hogy minél nagyobb meglepetésben lehessen része a tamási gyerekeknek. Meglepetésben, hiszen a gyerekek nem tudták, hogy busócsoportok érkeznek hozzájuk. Miután közösen megnéztek egy rövidfilmet a mohácsi busójárásról, a film végén nagy lármával megjelentek a busók, sokac lányok, jankelék. Fergeteges hangulat alakult ki pillanatok alatt. Felpróbálhatták a gyerekek a faragott álarcokat, bundákat, rázhatták a kolompokat, pörgethették a kereplőket. Busók nyakában ültek, táncoltak a maskarásokkal, megnézhették az eredeti, nagyon régi jelmezeket. Beszélgettek a busócsoportok vezetőivel a népszokás eredetéről, a sok érdekességről, ami hozzájuk kapcsolódik. A messze földön híres mohácsi busójárást egy 1783-as feljegyzés említi először. Az UNESCO szellemi, kulturális világöröklési listájára is felkerült népszokást gondosan ápolják a mohácsi fiatalok, idősek. A legenda szerint a mohácsiak ijesztő ruhákba bújtak, kereplőkkel, kürtökkel, kolompokkal keltettek minél nagyobb zajt, hogy elijesszék a babonás törököket. Tervük sikerült, a törökök fejvesztve elmenekültek. A népszokás másik magyarázata a téltemetés, télűzés. A félelmetes maskarák láttán a tél megijed, elszalad. Az ünneplés végén a telet szimbolizáló szalmabábut elégetik. A busók végigjárták a házakat, hamut szórtak az udvaron, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket. A busókra nem vonatkoznak a hétköznapi erkölcsi szabályok. A lányokkal csintalankodhatnak, ennek oka a termékenység varázslása. A „Futottak még” és a „Boros Bocskor” busócsoport tagjai felejthetetlen élménnyel ajándékozták meg a tamási gyermekeket.