Az ötnapos tábort elsősorban a tamási citerás csoportoknak szervezték, de mint minden évben, most is akadt vendégük vidékről is.
- A tábor ideje alatt reggel 9 órakor kezdődtek a foglalkozások egészen délig, majd ebéd után egy kézműves foglalkozáson vehettek részt a gyerekek Haás Mária vezetésével – mesélte Gulyás Ildikó, a Szélrózsa és a Kenderike citera együttesek vezetője. – Délután ismét a citerázásé volt a főszerep, este 6 óráig tanulhattak a gyerekek Borsi Ferenctől, az óbudai Népzene Iskola népzene tanárától. – Egy régi tapasztalatom, hogy odahaza, íróasztal mellől táborra felkészülni igazából nem lehet – mondta Borsi Ferenc. – Mindig az adott helyszínen derül ki, hogy mi az, ami éppen aktuális a gyerekek számára, és mit szükséges tanulniuk. Több mint 10 éve járok vissza Tamásiba, és nagyon jó olyan gyerekekkel dolgozni, akikkel régi a kapcsolatunk, és pontosan tudom, hogy mire lehet építeni a tábor során. Néhány elkezdett csokor dolgoztunk ki és tökéletesítettünk idén, a kisebbekkel egy mezőföldi és egy palóc összeállítást tanultunk meg. Egész különleges játéktechnikákat is tanítottunk nekik, dudaszerű előadást, lépegetéssel díszített dallamokat is próbálgattak már. A nagyobb korosztállyal, bár ők az év végi különböző elfoglaltságok miatt – érettségi, beiratkozás, évzáró - kevesebben voltak, egy szatmári összeállítást gyúrtunk össze, néhány dallamot már ismertek a régebbi táborokból. Nagy népszerűségnek örvendett a szatmári verbunk, amely egy férfias, katonás tánc, és a verbunkos muzsikának minden lényegei eleme benne van. Az idén újítani szerettünk volna, így nem záró koncertet adtunk, hanem egy nyílt napot tartottunk. Így a gyerekek nem egy szokványos műsorban mutatkoztak be, hiszen egy nyilvános foglalkozást tartottunk, sokkal oldottabb keretek között, némi magyarázattal egybekötve, ami az egyes dalcsokrokat illeti. Nagyon jól éreztük magunkat idén is, és remélem, hogy sokukkal találkozunk majd jövőre is a citera táborban.