Néhány héttel ezelőtt látók részére szervezett a Látássérültek Esélyegyenlőségéért Egyesület egy vacsorát, mely a Láthatatlan vacsora nevet viselte. Két óra teljes sötétségben: a résztvevőknek bekötött szemmel kellett tájékozódniuk az étteremben, és a kétfogásos vacsorát is úgy kellett elfogyasztaniuk, mint nem látó társaiknak. A Láthatatlan vacsora interaktív utazás egy láthatatlan világba, ahol csupán a tapintás, a hangok és az illatok nyomán tud a résztvevő eligazodni. - Az egyesületünk programjában kiemelt program volt 2023-ban, hogy a látókkal megismertessük a látássérültek mindennapi életvitelét – osztotta meg velünk Kudari Lászlóné, a Látássérültek Esélyegyenlőségéért Egyesület elnöke. - Ennek kapcsán volt már két rendezvényünk is: az elsőn a tagjaink ismerhették meg azokat a speciális eszközöket, amelyeket használnak a látássérültek. A másodikon az 5-6. osztályos gyerekeknek mutattuk be egy interaktív érzékenyítő program keretében ugyanezeket az eszközöket. A Láthatatlan vacsora volt a harmadik program, amely nem titkoltan adománygyűjtés céljából is szerveződött. Célunk volt, hogy egyrészt megismerhessék a résztvevők, hogy hogyan tudnak látásérülten, netán vakon egy étteremben étkezni, de gyűjtöttünk adományokat is, hiszen vannak olyan tagjaink, akik egyedül, rossz körülmények között élnek, nekik szeretnénk segíteni. A Láthatatlan vacsorát volt szerencsém végignézni, azt kell mondjam, hogy nagyon ügyes volt a társaság: nem ömlött ki víz, senki nem esett kétségbe, viszont azt is meg kell említenem, hogy ez a teljesen hétköznapi művelet, mint az evés, igen küzdelmes tud lenni. Számtalan alkalommal láttam, hogy mire a villa valakinek a szájához ért, már nem volt rajta semmi… nem is tudjuk, milyen szerencsések vagyunk, mi, látók.
Dobos Csilla, a Ki-Látás Közhasznú Alapítvány szakmai vezetője elmondta: a tamási egyesület meghívására jöttek, többször tartottak már Pécsen, Kaposváron, Szekszárdon hasonló vacsorákat. - Láthatatlan vacsoráról van szó, amelyet látóknak szervezünk, hogy kicsit átélhessék a vakok, látássérültek életét, hogy egy ilyen egyszerűnek tűnő tevékenység mégsem olyan egyszerű, mint képzeljük – magyarázta Dobos Csilla. - A hangsúly azonban nem azon van, hogy a résztvevők átérezzék, milyen nehéz ez, hiszen azt el tudjuk képzelni, hogy egy vak ember nincs könnyű helyzetben, hanem inkább arra próbáljuk ráirányítani a figyelmet, hogy melyek azok a technikák, melyek azok az érzékszervek, melyek segítséget nyújthatnak egy ilyen tevékenységben. Meglepően ügyes társaság volt, mindenki nagyon kitartóan küzdött. Mindig nagyon élvezzük ezt a programot, azon túl, hogy vannak megmosolyogtató helyzetek, látszik az igyekezet, az átélés. Aztán, amikor a vacsora végeztével lekerülnek a szemfedők, és beszélünk az átélt élményekről, tapasztalatokról, valahogy mindenki rájön, hogy milyen nagy kincs is a látás, és talán nagyobb megértéssel, odafigyeléssel fordulnak nem látó embertársaik felé.