- Néhány hónappal ezelőtt egy meglepő felkérést kaptam – osztotta meg velünk Örményi János. Farkas Jánosné polgármester és Belányi Lászlóné képviselő asszonyok azzal kerestek fel, hogy készítsek el egy könyvet szeptember 27-re, a pári MINIMUM fesztiválra, különös tekintettel a szépkorúak köszöntésére. Javasolták, hogy Pári egyik legidősebb lakójával, Grósz Istvánnal beszélgessek, s ebből írjak egy a település történetével, hagyományaival foglalkozó anyagot. Vigyem végig, magyarán legyen belőle egy kis könyv, amelyet elsőként az ünnepeltek kapnak idei meglepetésként. Örömmel elvállaltam, mert izgatott a kihívás, Pista bácsit még a vízműves időkből ismertem, s a kalendárium révén Pári történetéről, szokásairól is voltak előzetes ismeretem, amelyeket a felkészülés alatt korábbi írásokból, internetes és egyéb forrásokból igyekeztem bővíteni. Négy alkalommal egy diktafon mellett beszélgettünk, amelyből több mint 10 órás felvétel jött össze. Legtöbbször Pista bácsi pincéjének teraszán ültünk le, de volt, hogy autóztunk a település utcáin, úgy születtek a kérdések, vagy kerültek elő új információk. Az általános történetekbe mindig beleszőttük a nyilatkozom személyes életét. Pári tragikus eseményeinek felidézését (SS-sorozás, málenkij robot, németek kitelepítése, felvidékiek idekerülése) néha-néha egy anekdota, tréfás eset oldotta. A dokumentumok közé kerülő fotókban nagy segítséget kaptam Gutheil Magdolnától, Páczelt Hajnalkától és Sógorka Mihálytól, illetve Lehr János korábbi pári gyűjtését közreadó hozzátartozóktól. Köszönöm nekik! A szerkesztői, illetve nyomdai kivitelezésben Szabó László volt a segítségemre. Nagy öröm és boldogság volt látni a szeptember végi ünnepségen, ahogy kezükbe vették a szépkorúak, belelapoztak, beszélgettek róla, s bizony néhányan meg is könnyezték. Ez számomra is emlékezetes pillanat volt, ezért érdemes a számítógép elé ülni.