Furcsa zaj lett úrrá a budapesti Pető Intézeten szeptember 7-én, ahol a tanévet alig elkezdő gyermekek zsivaját pár órára felváltotta annak a több, mint száz motorkerékpárnak a dübörgése, amik idén már 6. alkalommal érkeztek, hogy gazdáik örömet szerezzenek az intézet kis lakóinak, diákjainak.

Az immár hagyománnyá vált motoros évnyitón sokadszorra vett részt Gálos Csaba, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vadászati ágazatvezetője, aki maga is szenvedélyes túramotoros. Társaival együtt, profi rendőri felvezetés és biztosítás mellett tettek meg egy majd fél órás kört a főváros útjain, Budáról a Lánchídon át a pesti oldalra, majd a Szabadság hídon visszatérve és végül az intézet udvarán landolva.

Maguk mögött a boldogan sugárzó arcú, a szabadságot megízlelő gyermekekkel, akik ezekben a percekben elfeledik minden problémájukat, csak nevetnek és azt kívánják, bárcsak soha ne lenne vége ennek a motorozásnak.

Meghatók az intézet egyik konduktorának köszönő sorai, amik igazolják, hogy az önzetlen, segítő civil kezdeményezéseknek igenis szerepe és helye kell legyen az életünkben:

"Kedves Barátunk!

Köszönöm azokat az erőfeszítéseket, amit a mai napon a Pető Intézet gyermekeiért hoztál!
Köszönöm, hogy beléptél az életünkbe, és örömet szereztél nekünk, köszönöm, hogy szerettél, és elfogadtad a gyermekeink szeretetét. Köszönöm az élményeket, az emlékeket, amelyeket életük végéig féltő gonddal megőriznek a Pető intézeti gyermekek.

És főleg köszönet illet, amiért megmutattad nekik, hogy eljön az idő, amikor elengedhetik a kezünket."

A motorosok pedig a gyerekektől, az áradó szereteten felül példamutatást kaptak kitartásból, türelemből, alázatból, emberi méltóságból. Az is kapott, aki adni indult, mert mindenki gazdagabb lélekkel tért haza, aki részt vett a programban.