De Horváth Jenő nemcsak írja, gyűjti is a könyveket. Meg az újságokat, fotókat, kordokumentumokat.

Nehéz lenne behatárolni Horváth Jenő gyűjteményét. Szobái tele vannak dobozokkal, a dobozok könyvekkel, fotókkal, újságokkal, képeslapokkal, régi plakátokkal, naptárakkal és más dokumentumokkal. Benyúl ide, és kezébe akad Márkus László útlevele, benyúl oda, és elővesz egy százéves mozijegyet, vagy egy még régebbi színházjegyet. Fotón a néhai Kossuth híd, képsorozat a Tabánról, pártgyűlés Rákosi Mátyás elnökletével. Aláírás Kádár Jánostól, Kacsóh Pongráctól, Gerő Ernőtől, több mázsa dedikált könyv, több kiló dedikált színészfotó.

Azt mondja: mindent gyűjt, ami papír, ami kapcsolatos a művelődés- és kortörténettel. Némely dolgot közvetlenül kapott – ilyen a Csala Zsuzsa által neki dedikált fotó –, a többit az Ecserin és más bolhapiacokon szerezte be, fillérekért. Nagy pénzt nem is fektethet a gyűjteményébe, lévén rokkantnyugdíjas.

A hetvenes években állt rá a gyűjtögető életmódra. A Borsszem Jankó 12 számának beszerzésével startolt. Aztán jöttek más újságok – ma már az 1700-as évek végén kiadott lapja is van –, könyvek, neves emberek kéziratai, levelei, fotói. Érzékeltetésül: van dedikált képe a több száz között Gábor Miklóstól, Soós Imrétől, Honthy Hannától, Karády Katalintól, Ruttkai Évától, Gobbi Hildától, Psota Iréntől, Fedák Sáritól, Blaha Lujzától, Bajor Gizitől, Szeleczky Zitától, Jászai Maritól és Latinovits Zoltántól. Gyűjteménye egy részét kiállításokon is bemutatta már Budapesten, Tamásiban és Devecseren.

Nagy becsben tartja az íróktól, mindenek előtt a Lázár Ervintől kapott leveleket. Maga is tollforgató. Versei több antológiában és két önálló kötetben láttak napvilágot. Most áll kiadás előtt a harmadik könyve, ötven költeménnyel. Ezt a tavaly elhunyt felesége emlékének ajánlja. A kötet november végén jelenik meg, a tamási könyvtár gondozásában.